GESHE DZSAMPA THINLEY – TANÍTÁSOK A NÉGY NEMES IGAZSÁGRÓL

„Ha a tudatunkat elnyugtatjuk, lecsillapítjuk, a boldogság magától megjelenik. Ám ha az érzelmek ide-oda rángatnak bennünket, akkor – tekintet nélkül arra, hogy milyen anyagi kényelemben és jólétben élünk, – a boldogtalanság és a szenvedés jelen van. Ám a boldogságot is a tudatunk hozza létre, tehát boldogságunk a tudatunktól függ. Ha ez így van, akkor a tudatot fejlesztenünk kell. A tudatunk önmagát képezi. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot képesek legyünk elindítani és fönntartani, rendkívül fontos, hogy ismerjük tudatunkat és annak működését. Ha nem ismerjük a tudatunkat és működésének hatásait, nem tudunk vele mit kezdeni, így az magától fog működni. Ám ha ismerjük működésének hatásait, akkor nagyon egyszerű lesz fejleszteni. Őszentsége, a Dalai Láma gyakran hangsúlyozza, hogy tanulmányozzuk a tudatot, ismerjük meg mélységében, kezdjük el fegyelmezését, képzését, és így nagyon komoly eredményeket tudunk majd elérni a szellemi úton.
Ha felkészületlenül kezdünk hozzá a hagyományban leírt meditációkhoz, nem biztos, hogy a tudatunk fejlettebb lesz, és nem biztos, hogy életünk körülményei javulni fognak. Az is lehet, hogy sokkal rosszabbá válnak majd, mivel fölkészületlenül és tudatunk valódi ismerete nélkül fogtunk a meditációhoz.”

(részlet)

Szögjal Rinpocse

Tibeti könyv életről és halálról

„Mit remélek ettől a könyvtől? Azt, hogy csendes forradalmat indít el nézeteinkben, abban, ahogy a halálra és a haldoklókkal való törődésre, s abban, ahogy az életre és az élőkkel való törődésre tekintünk.” Szögjal rinpocse, a buddhista meditáció mestere összefoglaló munkája az ősi tibeti bölcsességet a halál, a haldoklás és a világ természetének modern kutatásával egyezteti össze. Eddig nem ismert, átfogó képet ad életről és halálról, kiegészítve a Tibeti halottaskönyv tanításait. Szögjal rinpocse a tibeti hagyomány egyszerű, mégis hatásos gyakorlatát mutatja be, amelyeket bárki, bármilyen vallási háttérrel elvégezhet, hogy így alakítsa életét, felkészüljön a halálra, s a haldoklót segíthesse. A rinpocse megmutatja, hogy van remény a halálban: túljutva a tagadáson és a félelmen, felfedezhetjük magunkban azt, ami örök, ami túléli halálunkat. Bevezet a meditációs gyakorlatokba, a karma és az újjászületés titkaiba, a szellemi út megpróbáltatásaiba és örömeibe. Tanácsot ad, hogyan adjunk szellemi segítséget, szeretetet, hogyan nyújtsunk támaszt a haldoklónak. A rinpocse tibeti szemszögből mutatja be saját halálközeli tapasztalatait. Elmagyarázza a „bardó”-kat, a halál utáni tudatos állapotokat, amelyek annyira hatalmukba kerítették a nyugati művészeket, pszichológusokat, tudósokat, orvosokat és filozófusokat, amióta a Tibeti halottaskönyv 1927-ben megjelent. A Tibeti könyv életről és halálről nemcsak szellemi mestermű, de kézikönyv is, útmutató, a szent enspiráció forrása. Azért íródott, hogy olvasóit elindítsa a megvilágosodáshoz vezető úton, s mindenkit buzdítson, hogy a „béke szolgája” legyen, aki örömmel, bölcsességgel és együttérzéssel dolgozik a világban, és részt vesz az emberiség jövőjének megmentésében.