XI. Az IGAZSÁGOSSÁG

Az Igazságosság kártyája több témakört ölel fel. A világos, objektív felismerést, a tudatos és eltökélt ítéletet, megvesztegethetetlenséget, kiegyensúlyozottságot és becsületességet szimbolizálja, azt jelzi, hogy érvényesíthetjük jogainkat. A hétköznapi élet szintjén azt mondja, hogy környezetünket lényünk visszhangjaként éljük meg, minden jóban-rosszban cselekedeteink következményeivel konfrontálódunk. Ha őszinték és becsületesek vagyunk, tevékenységünket elismerik és megfelelően honorálják; ha viszont kétes eszközökkel fondorlattal akarunk előnyre szert tenni, kudarcot vallunk. Ezzel nagy felelősségtudatot is kifejez a kártya. Azt mutatja, hogy semmit sem kapunk ajándékba, de nem is tagadnak meg semmit tőlünk, hogy mindenért, amit kapunk vagy átélünk csak és kizárólag magunk viseljük a felelősséget.

XII. AKASZTOTT EMBER

Az Akasztott Ember felületes jelentése, hogy megakadtunk, kutyaszorítóban vagyunk. Mélyrehatóbban vizsgálva azonban, szükségszerűséget mutat e kényszeredett nyugalmi állapot külső mozdulatlansága. Lehetőség arra is, hogy mélyreható elemzéssel megváltoztassuk világnézetünket és egész életünket. Ezt a passzvitásra ítélő életszakaszt a betegség képe jellemezheti, ezt valóban gyakran jelzi a kártya.

A 12. kártya egyéb elnevezései: a fejére állított világ, a keresztre feszített, az áldozat, a próba. A kártyán látható férfialak fejjel lefelé, lábánál fogva csüng két fa között. Ez a kényelmetlen testhelyzet azonban könnyedséget áraszt: a férfi egyik lábát játékosan keresztbe veti, kezében furulyát tart. Ez az állapot inkább örömet, mintsem fájdalmat okoz.

Az Akasztott Ember által kifejezett élményről C.G. Jung ezeket írja: „a fennakadás… akár pozitív értelmű „felakasztás” is lehet, mely ugyan egyrészt látszólag leküzdhetetlen nehézséget jelent, másrészt a maximális erőfeszítést követelő egyedi, s ezért teljes embert kívánó helyzetet ábrázolja.”

XIII A HALÁL

A Halál a búcsút jelenti, a nagy elengedést, a véget. Ezzel egyben az új, az eljövendő útját készíti elő; a kártya maga azonban elsősorban a véget tárja elénk. Ezen belül jelentheti a rég áhított, felszabadító befejezést, de természetesen legfájdalmasabb tapasztalatainkra is utalhat. A Kardok Tízessel ellentétben, mely az önkéntes és ezzel idő előtti véget jelképezi, ez a kártya mindig a természetes véget jelöli, és azt, hogy eljött az ideje valamit útjára engedni. A Halál indokolatlanul tartozik a rettegett kártyák közé. Akik rózsaszín szemüveget hordanak, a kártyát csak mint az új hírnökét értelmezik, meg akarnak fosztani bennünket a búcsúzás mély átélésétől és az ehhez kapcsolódó, életigenlő tapasztalatoktól.

„Szétválasztottuk az életet és a halált, a kettő közötti idő a félelem”, mondja Krishnamurti, és hozzáteszi: „Nem élhetünk anélkül, hogy meghalnánk.”

XIV A KIEGYENLÍTŐDÉS

A Tarot csomagban az utána következő Ördög (XV) kártyának, a mértéktelenség megtestesítőjének egészséges ellentéte. Harmónia, kiegyensúlyozottság, higgadtság és lelki béke jellemzi a Mértékletességet. Ezzel az egészség és lelki egyensúly boldogító élményét jelenti, vagyis, hogy jól bánunk önmagunkkal, szeretjük önmagunkat és ebből adódóan harmonikus összhangban élünk környezetünkkel is. Kérdésünk hátterének megfelelően jelenthet gyógyulást, felépülést is. Ez a kártya az egyensúlyi állapot kifejezése, aminek létrejötte az ember kiegyensúlyozó, mértéktartó képességét feltételezi. Az ember ebben az élethelyzetben igyekszik vágyai és lehetőségei között reális középutat találni.

XV. AZ ÖRDÖG

Az összes Tarot kártya közül természetének megfelelően az Ördög a legnehezebben megfogható, mert mindenki számára más arcát mutatja. Az általa jelzett élményekben a közös vonás a függőség, az akaratnélküliség, a jószándékok kudarca, valamint a meggyőződésünkkel szöges ellentétben álló cselekedetek.

Az Ördög sok Tarot kártya sötét oldalának felel meg: a Mágussal (I) szemben ő a Fekete Mágus. Része a Főpapnő (II) sötét oldalának, ő a Főpap (V) álszent, az anyagi világnak hódoló ellenpárja, a Szeretők (VI) hatalmi harccá vagy lélektelen kéjsóvársággá torzult oldala, az Igazságosság (VIII) megvesztegethető vagy önbíráskodó árnyéka. Ő testesíti meg az Erő (XI) zabolázatlan mohóságát, ő a Mértékletesség (XIV) ellentéte, a mértéktelenség, ő uralja a Hold (XVIII) túlsó területeit. Mint kísértő, természetesen legtöbbször vonzó formában jelenik meg. A kártya azt mutatja, hogy a tűzzel játszunk, és pokolian (!) oda kell figyelnünk, nehogy megégessük magunkat. Mélyebb értelmezési szinten azt jelenti, hogy a feltett kérdés vonatkozásában saját árnyékos oldalunkkal kell szembenéznünk

XVI. A TORONY

A Torony azt mutatja, hogy a vélt biztonságból magunk köré emelt falak hirtelen inogni kezdenek. Általában olyan struktúrákról és dimenziókról van szó, melyek túl szűkké váltak számunkra. Ez érintheti meggyőződéseinket és alapelveinket éppúgy, mint szakmai és pénzügyi biztonságra vonatkozó elképzeléseinket, nem utolsó sorban baráti és egyéb személyes kapcsolatainkat. A torony mindenesetre olyan koncepciót jelképez, mely régebben jótékony biztonságot, talán még védettséget is adott számunkra, de melyből mostanra kinőttünk. Általában meglepő tapasztalatok, néha sziporkázó ötletek, melyek romba döntik a régi koncepciót. Mivel itt elsősorban biztonságunk vélt bázisáról van szó, ezeket a hirtelen változásokat gyakran katasztrófaként éljük meg. Csak az első sokk elmúltával érezzük megkönnyebbülten, hogy régi tehertől szabadultunk meg. Ezt az áttörést akár saját felismerésünk, akár külső esemény is kiválthatja.

A Ji Csing erről a következőket mondja: „A villámlással és dörgéssel érkező vihar legyőzi a természet romboló feszültségeit.”

XVII. A CSILLAG

A Csillag a remény, a bölcsesség és a mélyebb összefüggések felfedezésének kártyája. Azt mutatja, hogy olyan dogokat tervezünk vagy indítunk útjukra, melyek a messzi jövőbe nyúlnak és melyek pozitív alakulását jogosan remélhetjük. Ebben a korai szakaszban gyakran még nem is vagyunk tudatában ténykedésünk messzemenő hatásának. Csak az eseményekre visszapillantva válik világossá előttünk, milyen döntő volt az az irányváltás, melyet a Csillag akkoriban jelzett. Mint a vetés kizöldülése, ezen cselekedet eredményeinek felismerése is időt igényel. A hagyományos értelmezés a három védőkártya egyikének tekinti a Csillagot, mely örömteli sikert ígér.

XVIII. A HOLD

A Hold kártyája a sötétségbe és az éjszakába, a lélek titokzatos világaiba kalauzol, megmutatva sejtéseinket, vágyainkat, álmainkat. A Hold világos oldala a romantikus álmodozást, élénk fantáziát és erősen fejlett érzékenységet jelöli. A kártya mégis inkább a sötét oldalt mutatja, a lélek mélységeit. Félelmeinket, bizonytalanságunkat, rémálmainkat, sötét sejtéseinket jelképezi, a láthatatlan, megfoghatatlan dolgok keltette iszonyatot, borzongást mutatja. Ezt a félelmet érezzük, ha magányosan haladunk át az éjszakai erdőn, melyen nappal nyugodtan vágunk át, mely a sötétben azonban megtanít a félelemre. Lehet ez a régi idők démonaitól való félelem is, melyek felvilágosult korunkban új nevet kaptak: baktérium, vírus, milirem, becquerel, ólommal szennyezett levegő, savas eső.

XIX A NAP

A Nap kártyája a nagy életöröm, a vitalitás, a melegség és a bizakodás megtestesítője. A tudat megvilágosító erejét is jelenti, amellyel tiszta képet kapunk és legyőzhetjük gondjainkat, az irritáló tényezőket és kísérteties félelmeinket. Fiatalos frissességgel és az újjászületés érzésével ajándékoz meg. Az élet napos oldalát jelképezi. Mélyebb értelmezési szinten arra szólít, hogy győzzük le magunkban a sötétséget, bontakoztassuk ki napfényes természetünket, megváltva és a fényre segítve sötét bátyánkat vagy nővérünket.

XX. VÉGÍTÉLET

A Végítélet kártyája könnyen félreérthető, ha elnevezéséből indulunk ki. Az ítélethez, különösen az itt szereplő végítélethez elsősorban a büntetés, a kárhozat, és ebből adódóan a félelem és rémület kapcsolódik. A kártya jelentése viszont mindig csak szimbólumai, illetve a mögötte rejlő lelki és mitológiai képek alapján értelmezhető. Az itt ábrázolt feltámadás a megváltás megragadó élményét szemlélteti, az eddig eltemetett vagy fogva tartott dolgok felszabadulását mutatja, hogy az igaz, az isteni kiemelkedik a börtönök sötétjéből és napfényre kerül. Ez bizonyítja a kártya boldogító jelentését. Az önmagunkká válás útján a döntő lépést jelképezi, az alkímiai változások sikeres folyamatát, mely az alacsonyabb rendűből magasabb rendűt alkot. Hétköznapi szinten a felszabadulás minden formáját jelenti: szabadulást a gondoktól, a szükségtől, hálátlan helyzetekből és kapcsolatokból, gátlásoktól és félénkségünktől. Továbbá utalhat arra is, hogy a kártya által jelzett szándékunkban igazi „kincs” rejlik.

XXI. A VILÁG

A Világ kártyája az újra megtalált egységet, a mélységes harmónia élményét és egy fejlődési folyamat örömteli befejezését mutatja. Szavakkal megragadni e kártya szépségét azzal a veszéllyel járna, hogy érzelgős történethez írnánk happy end-et. A hős utazása során a boldog véget, az újra megtalált Paradicsomot jelképezi, ami a hétköznapi életre vetítve egyszerűen annyit jelent, hogy célhoz értünk. Ritkább esetben ez életünk valódi célja, általában azonban fontos közbenső állomás. Külső élményeink szintjén azt mutatja, hogy megtaláltuk helyünket a világban, azt a helyet, ahová igazán tartozunk. Lelki tapasztalataink területén arra utal a világ kártyája, hogy jelentős, sőt talán döntő lépést tettünk az önmagunkká válás, valódi hitelességünk, saját teljességünk felé. Az események vonatkozásában boldog időszakot jelez, melyben nyíltan és teljes elevenséggel élvezzük létünket. Jelentheti azt is, hogy nemzetközi kapcsolatainkat ápoljuk vagy utazunk.

Forrás: https://www.tarrdaniel.com/documents/Hermetika/tarot_joslas.html